Várakozás
Félszeg kacsázó füst, mint törött
üveg csörömpölve földre hull.
Jégcsapok közé illesztem az arcod,
játszom szeszélyes mozaikdarabjaiddal
és kívánlak vadul.
Milliárdnyi hókristály-csillag
libeg fényesen szürkén, mint a bánat.
Véres karmait a fagy húsomba
vágja téli gondokkal rohan a szél,
a barátja. Várlak!
Szembe jön velem a jégkorszak
a negyedik, szembe jön az út az úton.
Szembe jönnek a tavalyi tévedések,
a holnap szeretett nők, a világ.
Te nem jössz, s ezt tudom.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas felnőtt tartalmak rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf, de többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér" - gondoltam az én Máriámról, aki valójában sohasem volt az enyém. Talán csak néhány napra, talán csak néhány pillanatra - esetleg. Nem volt ő soha Lady Dark. Shakespeare Fekete Hölgye legalább egy valódi nőstény ördög volt, akinek az érzékisége után lehetett epekedni. Csakhogy én féltem a nőstény ördögöktől. Nekem jobban megfelelt Dulcinea del Toboso, akit röviden csak Máriának hívtam.
Szerintem ez a Várakozás egészen jól kifejezi azt a se veled, se nélküled lelkiállapotot, amiben évekig elvoltam. Ha rám tört a "szeretlekmária" vírus, akkor a legnagyobb fagyban is elindultam, hogy elsétáljak néhányszor az ablaka előtt: hátha kinéz, hátha kijön. Akkor még a telefonok is buták voltak, mert egy vezeték végén lógtak a "kiválasztottak" és a "valakik" éjjeliszekrényén. Ha lett volna mobilom, valószínűleg akkor sem hívtam volna fel Máriát, nehogy széttörjön a varázs.